Különös érzés a magány.
A talpamtól a fejem búbjáig érzem, ahogy belűlről mint ezernyi apró tűszúrás feszíti a testemet, a lelkemet és az elmémet.
Aztmondják, nem csak akkor barát a barát ha minden nap beszélnek, és ha egy évig nem találkoznak, akkor is barátok maradnak. Igen, ez így van, viszont ha minden barátod messze van, roppant magányos tudsz lenni. Ha nincsennek melletted. Rosszérzés.
Tényleg.
Megint leszoktam a blogolásról.
Leszoktam az írásról, arról hoyg szavakba öntsem mi is van velem, pont ezért egész nap kifolyik a kezemből, - igen tudom hogy kihagytam egy AZ szót. - és valahogy semmire nem érek.
Listát kéne írni, megint akarni megcsinálni dolgokat.
Leszedték a műkörmöm. Fura érzés volt, főleg hogy nembírom ha reszelik a körmöm. :D Már attól is kiráz a hideg, ha rágondolok :D Szóval furavolt. De kibírtam :D Szóval újra a vékonyka körmeim... :D amivel végre tudok dolgozni xD mötyűröket piszkálni... ^^
Furcsa érzelmeim vannak. Az a baj, hogy állandó lett a magány érzése. És attól félek, én vagyok a hülye és csak bebeszélem magamnak. De mégse tudom kitörölni a fejemből azt, hogy egyedül vagyok. És ez furcsa egy érzés. Rossz. Nagyon. ajh. :(
ja és mégvalami. Még mindig sebes a fejbőröm, és most sikerült vérig vakarnom. a tarkómon folyik.... most komolyan: normális vagyok én?
"*Csak a rosszat látod"
"*De csupa ilyen szinte felesleges dolgon aggasztod magad
*Élvezd azt ami megadatott
*Ameddig nem rontottál el mindent
*És nem veszted el minden iránt az érdeklődésed"
Megesik......
Lassan megérik az idő az írásra.
Csak még mindig nehezen tudom rávenni magam, pedig a héten tényleg jóléreztem magam. Többnyire.
Placebó vagy sem, akkor is csodabogyó. (L)
Új évvel bejött az új törvény, hogy sok helyről kitiltják a dohányosokat. Hát véleményem megvan a dologról.
Mint nem dohányos: ( és akinek a párja nem bírja a füstöt )
Örülök, hogy mondjuk a vasútállomásról kitiltják, és mikor a Nyugatiban leszállok a félig nyitott állomáson, nem kell megfulladnom a füsttől, mert a dohányosok rögtön nem rágyújtanak, nem állnak meg az útban, hogy se le se fel nem lehet szállni.
Örülök, hogy a tömött buszmegállóban, nemfog a nyakamba hamuzni a mellettem álló srác.
Örülök, hogy a véradásnál az ápolónőből nem fog áradni a füstszag.
De.
Mint egykori dohányos, és értelmes emberi lény:
Azt hiszem, maga a törvény ebben a formában hülyeség!
Azt hiszem, ezzel nagyobbat ártanak, mint használnak. Mert így a kiskapuk kerülnek elő, a mosdóban rágyújtás és társai.
Azt hiszem, a dohányzás függőség ( a legeslegtöbb esetben ) a függőség betegség, a betegséget nemlehet törvénnyel szabályozni. Az, hogy a másik hol dohányzik, rám nem tartozik, csak ha zavar. Ebben az esetben, körülményeket! kéne megfogalmazni, a dohányzó helyeken... Szigorítás kell, de ez az abszolút tiltás, hülyeség.
Milyen jogon tiltjuk meg egy tanárnak, hogy rágyújtson? Vagy egy 18 éves iskolaköteles diáknak? Azt hiszem, nem ez a legmegfelelőbb módja.
Oktatással, ráneveléssel kellene a problémát orvosolni, nem ilyen észnélküli tiltással.
Vitatkozni azt hiszem vajmi kevés értelme van, mindenki csak a saját igazát hajtja. Talán senkinek nincs igaza.