Úgy szeretnék újra írni. Jólenne, ha jönnének a szavak. De legtöbbször nem megy. Csak ülök itt és nézek. Jólenne ha tudnék beszélni, fogalmazni, tapasztalni.
Összeköltözünk a párommal. Júniustól kb. A vizsgáimtól függ. Mindent bele kéne adnom, és akkor lehetne.
Tartunk cicát. Kicsi, doromboló szőrcsomót. Tőlem függ minden. Pénzt kell keresnem.
Folyamatosan tanulnom kellene, de nem megy. Nincs meg a motiváció. Kellene. Lenne. Csak nem érzem.
Kinek írok? Vajon kinek?
Megint rengetegszer gondolok rá, hogy blogolni kéne. De valamiért sose ülök neki. Pedig lenne miről.
Túlvagyok 47 sikeres krediten. Nem volt könnyű, 9 kőkemény vizsgával, rengeteg zh-val. De sikerültek, nagyon nehezen, de meglettek.
Új albérletet kell keresnem, felmondott a főbérlőm. Az volt az indok, hogy kell nekik a hely..... hasonlók. Szerintem csak terelt, de nembaj. Nem igazán éreztem jól magam ott, úgyhogy annyira nem vészes. Csak nem találok rendes szobát :/ De majd csak lesz valami :)
Nyártól felköltözök Pestre. Várom már nagyon. Összeköltözünk párommal. Veszünk cicát ^^ végrevégre. talán elindul az életem.
Amúgy szakdolgozatot kellene írnom. Sokat. De nem haladok vele :/ Nehéz begépelni, és nem is igazán tudom még hogy rendszerezni az anyagokat.
Egyetemen buddhizmust hallgatok. Izgalmas, és örülnék neki, ha tudnám hasznosítani, mert jólenne változtatni magamon. Többmindent csinálni, többet tanulni, mozogni, segíteni, mosolyogni. Kiegyensúlyozottabbnak lenni. Hátha sikerül. :)
" mára. nem baj, ha nem szép a lába. nem baj, ha nem tökéletes arcán a vonás. nem baj, ha nem feszül testén a bőr. nem baj, ha neked más, ami lágy. nem baj, ha nem úgy hajlik a háta. nem baj, ha néha szembeszáll. nem baj, ha kevésnek tartja, ami sok. nem baj, ha néha sötétben meditál. nem baj, ha a banánt enne, miközben narancsot vágsz. nem baj, ha sír, ha nevet, ha kér, ha ad, ha végez, ha végzet. mindez nem lényeg, rá se ránts. egy fontos csak. hogy benne lásd. amit másban nem láthatsz soha már. "
Fb-n van egysrác, aki baromijókat ír... nagyon szeretem olvasgatni, ezeket a groteszk, kíméletlenül őszinte és nyers írásokat.
Új év kezdődött... Régen fogadni volt divat. Most a "nemfogadok meg semmit" a divat... vajon mit kövessen az ember? Úgy döntöttem én igen is meg nem is fogadást teszek. Szeretnék többet tanulni és készülni, szeretnék mozogni. Nem innentől, eddig is. Nem mától, tegnaptól. Nem holnaptól, nem az új év miatt, csak mert most úgy jó.
Itt van párom nálam. Már egy hete. Jó nagyon. A szilvesztert ketten a szobában töltöttük. Tanultunk, kártyáztunk, filmet néztünk és aludtunk. Karácsonykor mindenki otthon, a saját családjával. Nehéz volt, de túléltük.
A telefonom beadta az unalmasat. Eldobálja a sim-et, úgyhogy nemtudnak elérni az emberek, csak ha újraindítom a telefont... Amit persze nem veszek észre hogy kéne. Úgyhogy most kaptam egy sokkal jobb, újabb telefont nővéremtől. Meglátjuk milyen lesz. Elvileg a hó végén kapok saját telót is. Várom.
Nagyjából más nincs. Rémes ez a félév.
Már az ötödikhónapja,hogy nem hallottam Róla semmit. Gondolok rá, viszonylag gyakran... főleg mikora városban vagyunk, vagy épp eszünk ott, ahol eddig vele ettünk, vagy vele sétáltunk. Fura érzés, bár... most boldogabb.
Május 7dike. Barátnőm elvitt inni. Úgy volt, hogy csak ketten leszünk, helyette 6an voltunk. 4 ismeretlen. A feles féláron. Ittam, hogy ne kelljen beszélnem, ismerkednem.... 11re már rosszul voltam. Sírtam, üvöltöttem. Majd hánytam. Kihánytam a rossz érzéseimet. Addig naponta sírtam. Azóta egyszer se. Miatta nem. De más miatt se nagyon.
Szombaton sírtam. Görcsölt a hasam vagy 6 órán keresztül. Fáj jobb oldalt 2-3 fogam. Csak feküdtem az ágyban, remegtem a fájdalomtól és folytak a könnyeim. G végig velem volt, szeretgetett, hozott cukorot és pirítóst ha kértem. Valahogy túléltük.
Régóta nem blogoltam igazán.
Visszaolvasgattama régi blogomat. Elcsodálkozom rajta, mennyire kicsi, és szertelen voltam. Minden második nap meg akartam halni, hogy másnap hangosan kacagva hirdessem: Szép az élet. Folyamatos fent-lent harcok bennem. És az emberek.... a rég "elfeledett" emberek. Akikkel már nem is tudom hogy lehetne újra beszélni. Bár, van akivel nem is akarok. Van, akivel még mindig beszélek. Megdöbbent, hogy mennyire ragaszkodtunk akkor egymáshoz, és mennyi szeretet áradt belőle... ami mára már nem érződik. Mintha egy régről megmaradt fekete-fehér kép lennék, ami bár kellemes emlékeket ébreszt, sokszor teher, és inkább csak eldugnánk a fiók aljába.
G most itt szuszog mellettem. House 6dik évadot néztünk ma főleg, be is fejeztük. Meg elkezdtük az oroszlánt kirakni, 1000darabosból. Gyenge minőségű sajnos, nehéz rakni. Eddig a széle, és +6darab van összerakva.
Gnek nagyon fáj a válla, a kirakótól az enyém is. Nemtudok rajta segíteni, hiába nyomkodom, masszírozom, melegítem neki, valahogy nem segít eléggé.
Negyedik napja tart a nyár és nagyon fáradt vagyok. Sajnos nézni kéne melót... de nemtudom, hogy fogom bírni. PIhennem kéne. Néha érzem, hogy jobb lenne ha lemondanám, és nem is keresnék... de nemtudom megtehetem-e. Néha érzem, hogy menne... talán.
Zárkózottabb lettem 7 év alatt. Már nem vágyom beszélgetni, találkozni. Nehezemre esik törődni másokkal, bár ez nem jelenti hogy nem is szeretnék. Csupán jólérzem magam egyedül, a saját szobámban. És ezért nem tűnik fel, ha valakivel rég beszéltem.
Azt hiszem, arra várok hogy megmentsenek.