kiszakad a tüdőm.
írnom kell.
Bizalmatlan vagyok. A legtöbb emberben nem bízok. Nem bízok abban, hogy vigyázni fognak rám. félek attól, hogy megbántanak, és kárt tesznek bennem.
Sokan bántottak, és sok sebem van. És van, ami még most is vérzik... és ezért nem bízok másokban. Pedig kellene.
Nincs aki hajszoljon, nincs akire hallgatnék. Mert nem bízok senkiben. Vagyis olyanban nem, akinek én is számítanék.
Pocsék döntéseim vannak ezek szerint. Olyan emberekre "támaszkodom", akiknek nemszámít mi van velem. Védekeznék?
* Olyan régen beszéltünk.
* Töröltél?
* Fontos vagyok még neked?
* Gondolsz néha rám?
"- de akkor rendeld meg a hajnyírót és vágasd is le valakivel a hajad, mert nem akarom hogy befonható legyen ballagásra
- jó, de mégis kivel?
- Tündér nem vágja le neked?
- ő tuti nem
- de hát miért?
- mert olyan, mint Nelli mami volt, sírni fog ha olyan rövid lesz
- és olyan jó lelkű is mint a Nelli mami?
- igen"
Amikor valaki a számára legfontosabb és legszeretettebb emberhez hasonlít.... így.... elmondhatatlan.