Egy új kezdet

A tegnap este határozottan felvállalhatatlanra sikerült.

De azt hiszem mostmár ezt is tudjuk... :D

"Részeg vagyok. És magányos. Súlyos hiba. Soha ne legyen az ember a kettő egyszerre. Legyen vagy magányos, vagy részeg, de a kettő egyszerre soha. Súlyos hiba."

chocolate monster-től

óóóóóóó bulizni kéne már... csak ahoz kéne társaság... azmeg nincs. :( Talán Tabita rávehető.. hmm nembiztos :(

Nemtudom, van-e még itt ember, aki emlékszik Orsira. Sok szép és kevésbé szép napot köszönhetek neki. Nade nem is ez a lényeg. Még valamikor, jóóóórégen, valamikor egy éve talán, hogy jártam egy kisebb csoportba. "Beszélgetni." És ott, az utolsó alkalom, - amior megfogadtam, hogy hozzá, többet, soha - elég elvetemültre sikerült. 

2 pszichomókus és két lány. Egymással szemben. És a 2 nő, mindenáron meg akart győzni arról, hogy függő vagyok. Társ-, számítógép-, pár-függő... Azóta nem hagy nyugodni a gondolat. Az, hogy nekem ilyen mértékben számítanak a barátaim, és hoyg ennyit gondolok rájuk, ennyire törődök velük, és szeretem tudni mi van velük, mit csinálnak, az függővé tesz-e? Mert én úgy gondoltam hogy nem, és erről próbálom is meggyőzni magam, de nem vagyok benne biztos. : D Hát igen, bonyolult vagyok. 

Szóval furcsa az, hogyha valakivel nembeszélek 2 napig, akkor (( mármár majdnem, de nem teljesen )) pánikba esek, hogy mi lehet vele. Pedig lehet hogy csak szimplán él, a barátaival lóg, sétálgat ebben a nyárban... : D Nekem mégis, hiányzik, gondolok rá. 

Főleg ha nemkéne. Ha valaki olyan, akivel tudom hoyg nem kellene beszélni, mert minek, úgyiscsak kínozzuk egymást.. Vagy saját magam. Vagy őt ( ilyennincs ) . És tudom, hogy az hogy valaki nem jön fel minden nap beszélni velem, nem gáz, sőt, normálisnak mondható. 

De én mégis, minden percem a gép előtt töltöm, várva arra hogy bejelentkezzen, és beszélhessünk. Mert olyan mintha sétálni hívna. És fura, hogy engem nem vár így senki. : D Különös, hogy rám nem ír rám senki ( jó páromat leszámítva, de tőle elvárás... :'D ) nap mint nap. 

Túl fura lennék az élethez?

KÉnyszerem van rá, hogy tudjak másokról dolgokat, hogy tudjam mikor vizsgázik, barátozik, rokonozik, ebédel.. mert így talán segíthetek, vagy legalább nem zavarom. És így talán azt is hamarabb elmondja, ha baj van.. vagy látom. vagy törődhetek vele. vagy... vagy... vagy....

feladom.

lehet tényleg függő vagyok.