Egy új kezdet

Ismételten rájöttem egy fóbiámra. Nem bírom, ha hozzámérnek egyujjal. Furcsa... ha megölelnek, vagy tenyérrel ernek hozzám semmi baj... de ha egy ujjal hozzámérnek, hányingerem lesz, felmegy a vérnyomásom és ütéskényszerem lesz. Ami vicces, főleg ha az anyámat készülök felképelni. Furcsa dolog.

Amúgy újra elkezdem szedni  nyugibogyóm. És inni kéne, napi 2-3 litert. Ja és:

Ha mondod, elfogadod, amit elfogadsz azon nem akarsz változtatni. - ezért nem változom én. saját magam tanítom, közben arcbaköpöm magam azáltal hogy nem figyelek a "mesterre". 

Idióta vagyok.  

Van úgy, hoyg nem jönnek össze a dolgok. Olyankor szomorú lesz az ember. Hát ezek most nagyon nem jöttek össze, pedig fontosak lettek volna. Nagyon sajnálom. Bár utólag már tudom hogy csak áltattam magam.

Mindek vagyok ha nem segíthetek?

Vándórsolyom kisasszony különleges gyermekei.

Egy fantasztikus könyv azt hiszem. 4 nap alatt 350oldal. Fantasztikus. Egy csodálatos történet, a másságról, egy olyan világban, ami talán létezik. Egy világról, ami "itt és most". Egy kisfiúról, aki különleges. És az ő különleges barátairól. 

Megkönnyeztem a végét. 

Néha rossznak tartom magam azért, amit az emberekről gondolok. Hogy önzőek, elfogultak, hisztérikusak, manipulatívak. Aztán amikor ezek teljes mértékben bebizonyosodnak, akkor azt önigazolásnak tekintem az élet részéről. Ám amikor kiderül, hogy még ennél rosszabak.... akkor csak állok, és nem értem.

"Hogy lehet igazam, ha közben tévedek?" (House) 

ui: nem állítom, hogy én kivétel vagyok ;) 

Néha megrendít az emberi butaság. hogy van, aki a google-ba se képes beütni pár szót.... pedig mennyi kínos pillanattól kímélhetné meg saját magát. vicces.

Álmodozom, bárcsak. Félek hogy nem. Bárcsak. Jólenne. Bárcsak. Tényleg, tényleg nagyon szeretném. Bárcsak. Pénteken. Vagy később. Talán. Bárcsak.

Kezd zavarni, hogy nem jutok sehova. Főleg ha párom itthon van. Akkor tényleg az egész napomból nicns semmit, ami elég zavaró, főleg hogy akkor van hétvége, akkor lenne úgy tényleg szabadidőm. Bár, nem foghatom teljesen rá, mert ha nincs itthon, akkor sem áll semmiből a napom. :/ Elég zaavró. főleg hogy az én hibám :D mégse érzek erőt, változtatni rajta. ah. szörnyű ez a természet. als mein.

*rinyaoff*