Mennyire különös, hogy néhány könyvbe menniyre bele tudjuk élni magunkat. Hogy teljesen átadjuk magunkat a hangulatnak, az érzésnek, a szereplőknek. Aztán magunk is meglepődünk, hogyha a való világ másképp működik.
Amikor azthiszed, már nem is te te vagy, hanem valaki más, Éva, Cross, vagy akárki más, a környezeted is azonosul a könyvbeli szereplőkkel, és akaratodon kívül haragszol valakire, amiért a könyvben ezt meg azt tette. És fel sem tűnik, hogy nem a könyvben vagy. Ez a valóság.
És különös, mert 9 órán keresztül neked más volt a valóság. Más volt az igazság, másak voltak az emberek. Nem volt rossz. Talán csak más. És mégis, milyen különös. Fura néha ebbe belegondolni. Más volt. Te is más voltál.
És haragszol. Haragszol azért, amit a könyvben tettek veled.
De ez a valóság.
Te mégis haragszol.
Vágysz.
Vágyakodsz.
A valóságban.
Sírsz, könyörögsz.
A jelenben.