Nem tudjuk hogy legyen tovább. Megpróbáljuk megjavítani, próbál változtatni. Az a baj, hogy tehetetlennek érzem magam, pedig nekem van bajom. Mégse tudok csinálni semmit. Az ő nyakában van minden. És ez rossz érzés, mert nekem pont ez nem tetszett, hogy eddig mindent rám hagyott. Mostmeg ráborítottam az asztalt, és az ő dolga minden. Furán jön ki az egész. De hátha sikerül megjavítani. :) Szeretném. Nem akarom elveszíteni.
Az a baj, hogy nem tudom magamat ennyire előtérbe helyezni. Ennyire nem törődni vele. Hogy azt nézzem, nekem mi a jó. Pedig kellene. Mert így bele fogok roppanni egy idő után. Mégis, nehéz.
"Egy szakítás sose könnyű." hát nem....
én még reménykedek. Hátha tud változni :) Jólenne.
