Nagy tervek voltak mára... Sokáig alvás, kipihenten ébredés, a párommal fetrengeni az ágyban, majd tanulni, filmet nézni, finomakat enni és kipihenni az elmúlt 2-3 hetet, lazítani és jól érezni magunkat, örülni hogy együtt vagyunk.
Na persze... gondoltuk mi. Este 10kor csörög a telefonja: "Szia, mit csinálsz holnap?".... Aha, a főnök. Sürgős meló van, be kéne jönni dolgozni. Nemszámít, hogy okt. 23, hogy senki nem dolgozik, aki nagyon ráér tüntetni megy, mindenki más próbál regenerálódni az elmúlt hetekből, és feldolgozni hogy vége a nyárnak, és itt a tél.
Szóval keltünk 6:30kor, kávé, öltözés, készülés pakolás, és irány a meló. Szerencsére jöttem vele én is, és így legalább egymás mellett ülhetünk, mégha nem is egymással foglalkozunk. Már háromnegyed5, és még mindig bent vagyunk, egy óra múlva jön a vacsora. Azt még megvárjuk. Ebédre valami pizza utánzatot kaptunk, darabokban... de nem volt rossz. Vacsira szusi és pizza.
Hát nem épp így terveztem az "ünnepet". Párom nagyon fáradt, alig alszik, sokat tanul és dolgozik. Én is fáradt vagyok, bár legalább ez a hét szünet. Jövő hét meg ZH hét... éljen....
Amúgy sokszor érzem hogy blogolni kéne. Úgy legalább naponta, csak szinte sose jutok el eddig. Pedig jólenne. Na mindegymindegy.
