Már az ötödikhónapja,hogy nem hallottam Róla semmit. Gondolok rá, viszonylag gyakran... főleg mikora városban vagyunk, vagy épp eszünk ott, ahol eddig vele ettünk, vagy vele sétáltunk. Fura érzés, bár... most boldogabb.

Május 7dike. Barátnőm elvitt inni. Úgy volt, hogy csak ketten leszünk, helyette 6an voltunk. 4 ismeretlen. A feles féláron. Ittam, hogy ne kelljen beszélnem, ismerkednem.... 11re már rosszul voltam. Sírtam, üvöltöttem. Majd hánytam. Kihánytam a rossz érzéseimet. Addig naponta sírtam. Azóta egyszer se. Miatta nem. De más miatt se nagyon.

Szombaton sírtam. Görcsölt a hasam vagy 6 órán keresztül. Fáj jobb oldalt 2-3 fogam. Csak feküdtem az ágyban, remegtem a fájdalomtól és folytak a könnyeim. G végig velem volt, szeretgetett, hozott cukorot és pirítóst ha kértem. Valahogy túléltük.

Régóta nem blogoltam igazán.

Visszaolvasgattama régi blogomat. Elcsodálkozom rajta, mennyire kicsi, és szertelen voltam. Minden második nap meg akartam halni, hogy másnap hangosan kacagva hirdessem: Szép az élet. Folyamatos fent-lent harcok bennem. És az emberek.... a rég "elfeledett" emberek. Akikkel már nem is tudom hogy lehetne újra beszélni. Bár, van akivel nem is akarok. Van, akivel még mindig beszélek. Megdöbbent, hogy mennyire ragaszkodtunk akkor egymáshoz, és mennyi szeretet áradt belőle... ami mára már nem érződik. Mintha egy régről megmaradt fekete-fehér kép lennék, ami bár kellemes emlékeket ébreszt, sokszor teher, és inkább csak eldugnánk a fiók aljába. 

G most itt szuszog mellettem. House 6dik évadot néztünk ma főleg, be is fejeztük. Meg elkezdtük az oroszlánt kirakni, 1000darabosból. Gyenge minőségű sajnos, nehéz rakni. Eddig a széle, és +6darab van összerakva. 

Gnek nagyon fáj a válla, a kirakótól az enyém is. Nemtudok rajta segíteni, hiába nyomkodom, masszírozom, melegítem neki, valahogy nem segít eléggé. 

Negyedik napja tart a nyár és nagyon fáradt vagyok. Sajnos nézni kéne melót... de nemtudom, hogy fogom bírni. PIhennem kéne. Néha érzem, hogy jobb lenne ha lemondanám, és nem is keresnék... de nemtudom megtehetem-e. Néha érzem, hogy menne... talán.

Zárkózottabb lettem 7 év alatt. Már nem vágyom beszélgetni, találkozni. Nehezemre esik törődni másokkal, bár ez nem jelenti hogy nem is szeretnék. Csupán jólérzem magam egyedül, a saját szobámban. És ezért nem tűnik fel, ha valakivel rég beszéltem. 

Azt hiszem, arra várok hogy megmentsenek.