Néha megpróbállak elfelejteni. Mert akkor könnyebb lenne. Nem szeretni. DE akkor feltűnsz az álmaimban. És rájövök, nem foglak elfelejteni. Egyszer igazán szerettük egymás, és ez örök nyomot hagy a szívemben. Egy nyomot, amit legszívesebben bekereteznék, és az egész világnak megmutatnám! Hogy igen, valaha volt, és soha nem felejtem el!
paradox
2012.02.22. 16:44
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.