"Leszálltam a vonatról, s ahogy a lábam a peront érte, megnyugodtam. Besétáltam az állomásra, majd tovább a kis parkba. Megálltam a múzeum előtt. Visszaemlékeztem, amikor ott ültünk a lépcsőn, és szorosan magadhoz öleltél, azthittem sosem engedsz el. Felnéztem az égre, elkezdtem pörögni. Pörögtem, s az emlékképek velem együtt pörögtek. Aztán egyszer csak megálltam. Körülnéztem és megláttalak. Azt a bájos mosolyodat, ahogy zsebre dugott kézzel lépdelsz felém. Elkezdtem szaladni feléd. S te nagy mosollyal megálltál, széttártad a kezed, s vártad hogy beleszaladjak. Amikor odaértem, szorosan karjaidba zártál, felkaptál és csak pörgettél és pörgettél. Véget nem érő köröket tettünk. Aztán megálltál, s egymásba fonódva álltunk, szédültünk, zokogtunk."
2012.04.09. 23:30
Tetszik
0
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://etunder.blog.hu/api/trackback/id/tr796223600
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.