Három évesek lettünk. 

Sajnálom, hogy nem tudtam neki olyan boldoggá tenni, mint tavaly. Tavaly sokkal több volt a szikra, a szerelem. 
Most sajnos nincs. Most túl erős a hiány, és túl sok a gond.

Itt a vizsgaidőszak, túl sok a stressz, és nemtudok mit kezdeni azzal hogy ő ittvan. Nem akarom hogy itt legyen, de félek ha elküldöm, többé nem jön vissza. Félek hogy elveszítem, közben tudom, hogy hosszú távon jobb lenne. Jobb lenne ha önzőn, azt nézném nekem mi a legjobb az életben.

De hogy tegyek tönkre egy ilyen jó embert? Egy ennyire jó sráccal, hogy toljak ki ennyire? És mi van ha meg teszem? Hogyan tovább? Nemtudom.

Annyira nehéz, és annyira fáj az egész. Tudom hogy lépnem kell. De nem megy. Félek hogy nagyon bele fog törni. Jövőt terveztünk. És a jövő még áll. A jelenünk romlott meg.

De egy romlott jelenből hogy akarunk jövőt? Hogy várjak rá, hogy majd valami jó lesz, ha most ennyire nem jó? Meg lehet még vajon javítani? Van bennem elég erő és akarat?

Benne van. Bennem van-e?

- túl fáradt vagyok kideríteni -