Reggel van. Túl sok a fény. Ömlik be a szobámba a tavasz. Végre, kimondhatom hogy a szobám. Olyan sokat vártam rá. Minden felhőtlen, még az ég is. De vajon számít-e? Mi számít? Mi nem?
Néha elgondolkozok, hol van a vége? Hol van az, amikor már mindegy, ami már nem éri meg? Tőlem még messze.
Minden relatív. A fájdalom is. A fájdalom leginkább.
Jó volt a múlthét.
Orvoshoz kell mennem. Valami nincs rendben a testemmel, csak nem tudom mi. Vagy a lelkemmel?
Kitudja....
Tavasz van.